A RUDAS GYÓGYFÜRDŐ TÖRTÉNETE “Az alulírt fürdő-igazgatóság tisztelettel értesíti a t.cz.közönséget, miszerint kitűnő gyógyhatásáról hazánkban általánosan ismeretes, és a fürdővendégek nagyobb kényelmére újonnan átalakított rudas-fürdő f. évi május 16-án megnyittatott. A rudas-fürdő természetes, só- és luganytartalmú 37fok meleg forrásvizének kétségtelen gyógyereje a legelső orvosi tekintélyek által elismertetett különösen ajánlható pedig: köszvény ellen, csúz, többféle bőrbajoknál, kiválólag azonban az izzag és pikkely-sömörnél, nemkülönben többnemű alhasi bántalmaknál, sat.” A rudasfürdő igazgatósága. A budai Rudas-fürdő és Gyógyintézetnek megnyitása f. évi május 16-án. (1866 május 17.) Vasárnapi Újság. 1866. julius 8. Forrás » A Sparty otthona a Rudas Fürdő. Az intézmény félezeréves története alatt számos egészségügyi, tisztálkodási és társadalmi funkciót töltött be, megannyi hódoltság és tulajdonosi kör kultúráját tükrözvén. Az alábbiakban érdekességeket olvashattok történelméből. A Rudas területén több mint 500 éve működik valamiféle fürdő. A jelenlegi épületegyüttes különféle korok és fürdőkultúrák szokásait ötvözi. A fürdő 1937-es újjáépítésekor bizonyossá vált, hogy már a török hódoltság előtt létezett itt fürdő – valószínűleg Buda város tulajdonában. Igazi fejlődésnek azonban csak a törökök uralma alatt indult. Ekkor alakult ki a mai fürdő központja, a törökfürdő. A 8 oszlopon nyugvó 10 m átmérőjű kupola alatt egy nyolcszögletű medence foglal helyet. Sokáig úgy tartották, hogy 1556-ban Szokoli Musztafa indította meg az építkezést. A legvalószínűbb azonban, hogy Ali, a korábbi budai pasa kezdeményezte a fürdő javítását, amit Mohamed folytatott, majd a még mindig rossz állapotú fürdőt Szokoli Musztafa keleti ízlésvilággal varázsolta újjá. Buda 1686-os visszafoglalását követően 1715 és 1831 között az épületen számos fejlesztés és átépítés történt, a fürdő török kori magját érintetlenül hagyva. Kisebb-nagyobb fogadók is létesültek körülötte, a fürdő és Pest között pedig rendszeres hajójárat és omnibusz is közlekedett. A fokozott igénybevételnek köszönhetően fürdőépület átalakítása időszerűvé vált. Az átépítések során a gőzfürdő 1880-ban nyílt, 1883-ra csatolták a törökfürdő sarokmedencéit, és bontották le a fürdőt körülvevő kőfalakat. Az uszodarész 1896-ban nyílt meg, Budapest második fedett uszodájaként. A fürdőt 1929-ben gyógyfürdővé nyilvánították, és az újabb, 1937-es átalakítások során a létesítmény további kádfürdőkkel és 23 szobás szállodai résszel bővült. A II. világháború alatt Budapest ostromakor teljesen elpusztult az épület észak-nyugati része, a gőzfürdő kupolatermének udvar felőli falához csatlakozó hőlégkamrás és dörzsölőhelyiség, és súlyos károsodás érte az uszodát is. Míg a gőzfürdőt csökkentett kapacitással már 1945-ben újranyitották, az uszoda megnyitására csak 1948-ban került sor. 1953-ban készült el az uszodaépületet és a fürdőépületet összekötő, egybefogó előcsarnok és nyerte el gyakorlatilag mai formáját a gőz- és kádosztály is. Feljegyzések és források A fürdő első pontosabb leírását Aaschiknak (Mohamed Ben Omer Ben Bajefid) a bécsi levéltárban őrzött, 1597-es kéziratban találhatjuk, mely szerint a "pesti-fürdő" "sok gonosz betegség ellen volt sikerrel alkalmazható". Istvánffy Miklós 1598-as leírásában szerepel, hogy az akkor Musztafa-fürdőnek nevezett fürdő kupolája ólommal és üvegablakokkal fedett. (Nicolaus Isthvanfi: Historiarum de rebus Ungaricis libri XXXIV. Köln, 1622. 733.) Az első rá vonatkozó adatot valószínűleg Franciscus Omichius örökítette meg. Evlia Cselebi török utazó 1660–64-es budai leírásaiban a fürdő "Zöld oszlopos fürdő"-ként (Jesil direkli illidzse) szerepelt, mely nevét a medence fölötti boltozatot tartó nyolc oszlop egyikének zöld színéről kapta. A nyolc boltív alatt egy-egy rituális fürdő (hanefi) volt. A Rudas ma is használatos nevének eredetéről több verzió létezik. Egyes vélemények szerint a vendégeket egykor Pestről a fürdőhöz átszállító komp rúdjára utal, más kutatók délszláv eredetre utaló jeleket vélnek felfedezni. A hévízfürdőket törökül és a balkáni szláv nyelveken ilidzsének mondják. A tabáni szerbek és bosnyákok Rudna-ilidzsének nevezték el fürdőnket. A bánya délszláv megfelelője a "ruda", ami szóösszetételben ásványt, ásványost is jelent. Rudna ilidzse annyit tesz tehát, mint ásványvízfürdő, Mineralbad. Elképzelhetően ebből a Rudna ilidzséből keletkezett a mai Rudas fürdő neve. A források környéki füdőzőhely valószínűsíthetően Buda városa, vagy a kalocsai érsek tulajdona volt. A török uralom során a budai pasák felügyelték és csinosítgatták, az egy ideig nevét őrző Szokoli Musztafa viselte a leginkább gondját. A törökök alóli felszabadító ostromot a fürdő viszonylag épségben vészelte át. I. Lipót a töröktől visszafoglalt területeket, köztük a budai fürdőt is kincstári tulajdonba vette, de 1696-ban a fürdőt végleg átengedte a városnak, mely a mai napig a főváros kezelésében van. A fürdő a XIX. század elején meglehetősen jó állapotban volt, és a főváros előkelő közönségének találkozó helyévé vált. 1866-ban Buda város közgyűlésének rendelete alapján az addig bérlőkkel üzemeltetett Rudas fürdő házi kezelésbe került. A város azonnal megtiltotta a közös fürdőkben a nők és férfiak együtt fürdését, amely a török hódoltságot követően szokásban volt. Az uszodát megnyitása utáni évtizedekben külön vehették igénybe férfiak és nők, majd 1930-ban vezették be az együttes férfi-női úszkálás lehetőségét. A törökfürdőt 1936-tól az utóbbi évikig kizárólag férfiak látogathatták. Edward Brown (1644-1708) angol orvos, a török birodalmat bejárt utazó leírásaiban a fürdőéletet is ecseteli: „A fürdőben szedik le a törökök testükrõl valami étetőszerrel a szőrt, még a fejük tetejéről is leszedik a hajat, csak a szakállat, és a fiatalok a bajuszt hagyják meg. Fürdés közben a fürdőszolgákkal a testüket végigdörzsöltetik, mégpedig kefével, sőt vannak olyanok, akiket a fürdős hideg vízzel ösztönöz végig. Délelőtt férfiak, délután nők fürdenek.” (Brown(e), E. (1975): A Brief Account of some Travels in Hungaria, Servia... London 1673 . Hrsg. K. Nehring. München.) 1591. október 10. Mitrovicei Vratislav Vencel leírása (valószínűleg a Jesil direkli ilidzsáról): “Ha az ember nem akar ilyen mély vízben állni, van ott három lábpárnához hasonló kicsiny márványpad, úgyhogy az egyiken ülve hónaljig, a másikon csípőig, a harmadikon lábikráig éri a víz. Ha pedig valaki úszni és mindenféle mulatságot űzni kíván, akkor is elégséges tér áll rendelkezésére.” Mitrovicei Vratislav Vencel viszontagságai. Bp.–Bratislava, 1982. 23–24. A Rudas-fürdő forrásai és kútjai vizüket közvetlenül a dolomitrétegből nyerik. A források vizének hőmérséklete 35-42°C. A török fürdő medencéinek hőfoka: 28, 30, 33, 36, 42 °C és vizi tánctereinek mérete: a központi 96,5m2; a sarokban találhatók 9m2 Egyéb fülkék: Nedvesgőz és hőlégkamra Uszoda vizitánctér: 278 négyzetméter Nátriumot is tartalmazó kalcium-magnézium-hidrogénkarbonátos és szulfátos, radioaktív hévíz, melynek fluoridion-tartalma is jelentõs. Ivócsarnokában a Hungária, az Attila és a Juventus források vize fogyasztható ivókúra keretein belül. A Rudas Gyógyfürdő: http://www.budapestgyogyfurdoi.hu/rudas Források: Török fürdők a hódoltságban: http://www.terebess.hu/keletkultinfo/lexikon/T%F6r%F6k_f%FCrdo.rtf Rudas Gyógyfürdő (Gőzfürdő). Épületttár.hu http://www.epulettar.hu/projekt/272.aspx Dr. Soós Péter. Jelenben élő múlt. Építészfórum. 2001. május 08. http://archivum.epiteszforum.hu/muemlek.php?meid=36 Kunszt János: A Rudas monográfiája. Bp. 1947. 4.AZ ÉPÜLET
A FÜRDŐ NEVE
TULAJDONOSOK ÉS FÜRDŐVENDÉGEK
És néhány idézet a régi korok fürdőhangulatáról:
A RUDAS VIZE
A Rudas fürdő vizitáncterei:
Vízösszetétel:
LINKEK: